A káromkodás szoros értelemben a mások káromlása, sérelmének, veszteségének kívánása; átkozódás. Tágabb értelemben ide sorolhatunk minden indulatos kifakadást, trágár beszédet, szidást, „beszólást”.
Most nyomdafestéket is tűrő káromkodásokat gyűjtöttünk össze. Minél cifrább, annál jobb!
Mi magyarok ebben tuti világelsők vagyunk:
A rézangyalát neki!
Azt a rézfán fütyülő rézangyalát!
A macska rúgja meg!
A bagoly csípje meg!
A manóba!
Menj a pokolba!
Irgum-burgum!
A nemjóját!
A teremtésit!
A mindenit!
Frászt!
Frászkarikát!
Olyan tuskó vagy, hogy a láncfűrész lefullad a fejedben!
Olyan sötét vagy, hogy a sakktáblán te vagy a fekete paraszt...
Anyád, az a hatlapfejű!
A teremburáját!
Hogy a rosseb egye meg!
A teringettét!
Az áldóját!
A franc essen belé!
Az anyja keservét!
Az anyád!
Hogy a guta üsse meg!
Menj a búsba!
A nyavalya essen belé!
A mindenségét!
Hogy az a (jó nagy bajor) kaporszakállú... !
Csak miattad kívánom a vérveretes-véres világvégét!
Hogy a fakabátos krétával rajzolna körbe!
A varjú mondja csecsebogyónak a szemedet! (Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön)
Hogy az a Balatonberényben napvilágot látott, sikoltozásokba öltöztetett, ködmönbe bújtatott, rézhasú, nagyfejű, szultán udvarát megjárt, csőszkunyhóban elrejtett, pikkelypáncélt hordó, fafogú rézfűrésszel megsebzett, bronztérdű, repedtsarkú, büdös szájú, ritkafogú, csempeszobában felnevelkedett, mocskos, tetves rabló Mari néni! (Karády őrmester káromkodása az Angyalbőrben c. filmből)
Mivel egészítenéd ki a gyűjteményt?
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
